Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Évnyitó

2013.09.05

 

Évnyitó

 

Iskolánk tanévnyitó ünnepségét 2013.auguisztus 30-án tartottuk a sportcsarnokban.

Kovács Gyuláné főigazgató asszony köszöntötte a szülőket, gyerekeket, kiemelve az első és nyolcadik osztályos tanulókat.Az elsősök életében egy teljesen új korszak kezdődik, amit nagy izgalommal vártak szüleikkel együtt, a  nyolcadikosok pedig utolsó évüket kezdik a somogyjádi iskola falai között, tehát a pályaválasztásra kell koncentrálniuk.Az elsősök búcsút vettek az óvónéniktől, akik Zsuzsa néni és Szilvi néni gondjaira bízták Őket a továbbiakban.

Néhány kis elsős versben is elmondta, mennyire várja már az iskolakezdést. Boros Péter 7.osztályos tanuló pedig arról mesélt, hogyan éli meg kamaszkorát.A nyolcadik osztályosok apró ajándékkal kedveskedtek az elsősöknek.

 A Főigazgató Asszony tájékoztatta a szülőket a tanévet érintő főbb változásokról.Beszélt a hit- és erkölcstan oktatás bevezetéséről, a mindennapos testnevelésről , és hogy szülői kérelem hiányában minden gyereknek 16 óráig az iskolában kell tartózkodnia.Végül megnyitotta a 2013/2014-es tanévet.A gyerekek és szülők számára az osztálytermekben folytatódott a program az osztályfőnökök vezetésével, valamint átvehették új tankönyveiket.

 

 

 

nid-4630_iskolakezdes0812.jpg

 

 

 

 

A Főigazgató Asszony évnyitó beszéde:

 Szeretettel és örömmel köszöntelek benneteket gyerekek!

Igazán jólesik végignézni rajtatok. Látom, megnőttetek. Ha picit túlnézek a külsőségeken, azt is látni vélem, hogy nagy elhatározásokkal érkeztetek. Hogy mindannyian szent fogadalmat tettetek. Kicsit jobbak kicsit szorgalmasabbak lesztek .

Júniusban még roppant hosszúnak tűnt a nyár. Aztán augusztus végén már csak nyúlfarknyira zsugorodott. Most pedig megkérdezzük: volt-e egyáltalán nyár?? Vagy tán idén meg sem tartották?

A késői lefekvések és reggeli lustálkodások, a színes élmények miatt bizony gyorsan elsuhant. Hétfőtől azonban ismét rend lesz a világban, helyére kerül minden, kíméletlenül szól az ébresztő.

Tudom, a modern informatikai eszközöknek köszönhetően nyáron is tartottátok a kapcsolatot. Cseteltetek, posztoltatok, és ki tudja mi mindent csináltatok a kényelmes fotelből, a számítógép közvetítésével. Most azonban a virtuális világot felváltja a valóságos. Egy valóságos iskola valóságos közösségébe, a valóságos kapcsolatokba kell visszatérnetek. Ami más. Szerintem nehezebb, de mindenképpen emberibb. Ott már nincsenek rövidítések, nem spórolhatunk a betűkkel, hangokkal, nem iktathatunk ki kevésbé kedvelt ismerősöket, és nem fejezhetjük be kedvünk szerint a megkezdett kommunikációt.  

Szembe kell nézni, helyet kell keresni, lendületet venni, összedolgozni. A kis és nagykamaszkorra jellemző -napról-napra változó – kedélyállapotot  hozzá kell igazítani 20-25-30 hasonlóan hullámzó kedélyvilághoz. A pedagógusokéról nem is beszélve. Nem mellesleg haladni kell az anyaggal, a felkészüléssel, a nyelvtanulással, az edzéssel, a tánccal, és persze a nyolcadikosoknak sorsszerűen a középiskolára történő felkészüléssel.. Közben álmodozni is kell: életről, barátokról, szerelemről. És még úgy is kell tenni, mintha komolyan értenétek, megértenétek, sőt elfogadnátok, amit mi felnőttek, édesanyák, édesapák és tanárok mondogatunk: hogy ez életetek legszebb, legkönnyebb időszakát élitek, hogy semmi más dolgotok, mint azt tenni, amit kérünk, elfogadni, megfogadni, belátni, végrehajtani.

Pedig mindannyian tudjuk, hogy bizony nem könnyű az iskolatáska. Nem a tankönyvek súlyától nehéz, hanem amit jelképesen cipelünk benne. A fényes, vagy kevésbé fényes korábbi éveket, a jelen kérdőjeleit, bizonytalanságait, változásait, a jövő reményeit.

Gyerekek! Jól tudjuk, az iskola az a hely, ahol megtanulhatunk olyan dolgokat, amelyeket eddig nem tudtunk. Nekem viszont meggyőződésem, én azt szeretném, ha olyan dolgokat is megtanulnátok, amelyek nincsenek benne szó szerint a tankönyvekben. Ez évben különösen a közös munka örömét, a sikert szeretném kiemelni célként. Ami biztosítja mindannyiótok  számára a mindennapi apró örömöket, a jó közérzetet, az iskolába járás szeretetét.

 „A siker nem fogja lejjebb adni, ezért nekünk kell felemelkedni hozzá.”

 Igyekezzetek felemelkedni akkor is, ha keményen kell dolgozni érte. Akkor is, ha útközben egy-egy vesztes csatát, jó néhány csalódást is el kell könyvelnetek.

Találtam ehhez egy igaz gondolatot, hallgassátok meg:

Én egy Ember vagyok. Tele vágyakkal és célokkal,
De tele hibákkal és kudarcokkal is. A mérlegre azonban csak az kerül, hogy miből van több.
Gondolatban mindig két mappát nyitok: Egyet "Siker",  egyet „csalódás" címmel.
És amíg az előbbi vastagabb, történjen bármi, mosolygok.

Kedves Gyerekek, szülők, kollégák, vendégek!

Tudjuk, hogy az áhított siker kulcsa a közös munka. A mi finom, összehangolt, egymást segítő, tisztelő, szeretetteljes kapcsolata. Az iskola világában ennek megteremtése a pedagógusok felelőssége.

ENNEK KAPCSÁN FELVETŐDHET A KÉRDÉS: MILYEN A JÓ TANÍTÓ, A JÓ TANÁR?
A jó tanár egyik legfontosabb ismérve a lelkesedés. Az a magával ragadó öröm és hit, amellyel a számára fontos tárgyról, emberről, érzelemről, bármiről beszélni tud. Az a kifogyhatatlan energia, amellyel a szépre és jóra irányuló cselekvésre mozgósít. Az a motiváció, amelynek átható ereje keresztül tör, amin csak lehet.. Mindennek eléréséhez a tanárra, és a benne rejlő energiára úgy kell vigyázni, mint a szemünk fényére. A tanárok energiája az iskola, a közösség egyik legféltettebb kincse – kérek hát mindenkit, vigyázzunk rájuk is!!

 

Mindannyian fogjunk össze, a közös célért, gyerekeink boldogulásáért. Sikeres új tanévet kívánok valamennyiünknek!!!!

 

Kedves elsősök! Nagy örömmel köszöntelek Benneteket ezen a fontos napon.

Izgalmas, klassz helyre jöttetek. Kinőttétek az óvodát, a játékot, kívül belül megerősödtetek. Már nem választottam nektek a bevonulásotokhoz babás zenét, és nem mondtam nektek az imént, hogy kedves pici elsősök.

A mai nappal egy új és színes világ tárul elétek. Szeretném, ha ez a csoda, ez a felfedezés egy életen át elkísérne benneteket. Nézzetek előre, bízzatok önmagatokban. Élvezzétek a játékosan megszerzett tudás örömét, hiszen mától iskolások vagytok. Kíváncsian járjatok-keljetek, nyissátok nagyra a szemeteket, hegyezzétek a fületeket, hogy jól lássátok, és jól halljátok, amit a tanító nénik és szüleitek mutatnak, mondanak.

Játsszatok sokat, mozogjatok, énekeljetek, rajzoljatok, alkossatok csudaszép dolgokat. De tanuljatok meg szépen írni, olvasni, számolni is, hogy biztosak lehessetek abban, az Anyukátok valóban úgy olvassa-e esténként a mesét, ahogy az le van írva, hogy a Jézuskához már valóban az a kérés jusson el, amit Ti szeretnétek, hogy el tudjatok menni egyedül is a boltba. Tegyétek mindezt örömmel, jókedvűen, a tanítónénik segítségével.

Az édesanyák, édesapák mindig azt szeretnék, ha gyermekük az övéknél is szebb, boldogabb életet élhetne. Ha náluk is sikeresebb lenne. Mert egy gyermek születése maga a csoda, az élet ajándéka. Ők adnak értelmet a mindennapoknak. Egy szülő akkor boldog, ha a gyermekét is annak látja.

De hosszú ez az út, néha könnyes részek is tudnak lenni benne. Ezért az okos szülő megy a gyermekével az úton. Hol vele, szorosan mellette, hol előtte, hol mögötte, de mindig érte. Hogy éppen mikor, milyen irányból, és milyen távolságból követi, hát ez a szülői hivatás művészete.

Kívánok hát sok örömöt az iskolában Nektek, Anyukátoknak, és Apukátoknak.